Díjat kaptam!

Sziasztok!

Ma megajándékoztak engem egy díjjal!

Nagyon szépen köszönöm Dorothy-nak! :)

Szabályok:

- Írd le, kitől kaptad

- Írj magadról 10 dolgot

- Válaszolj 10 kérdésre

- Tegyél fel 10 kérdést

- Küld tovább 10 embernek

Kiknek küldöm:

 - Wod war 3.

 - Felszálló sötétség

- A mi kis világunk

- Kalitkába zárva

- A holló - Ármány

10 dolog rólam:

1. Nem igazán követem a divatot, nem nagyon zavar, ha nem a legújabb trend van rajtam.
2. Szeretem a klasszikus zenét, persze nem naphosszat hallgatni. Én inkább játszani szeretem, tehát hegedülök 5 éve. Jövőre zenekarba jelentkezem, 5 év múlva pedig végzek az iskolával.
3. Otakuk vagyok, imádom a mangákat, az animéket, a fanartokat! Az egyik kedvencem a Naruto, bármennyire is gyerekes egy anime. (Ha érdekel miért, olvasd a kilencediket, és ha ismered Narutot, mint szereplőt, tudni fogod.)  
4. Szeretek rajzolni, annyira, hogy idén nyáron elvégzek egy jobb agyféltekés tanfolyamot is.
5. Imádok olvasni! ha elveszik tőlem a könyvemet teljes traumába esek. Nem viccelek! Múltkor megvertem miatta az egyik osztálytársamat!
6. Két oldalam van. Ironikus, mivel mérleg a horoszkópom. Ha akarok, akkor lehetek egy totál szemtelen, verekedős rosszaság, de arra is ráfolyamodok akár, hogy magassarkúba tegyem a lábamat, és elmenjek az anyukámmal valamilyen elegáns programra.
7. Szeretek tanulni, és vannak komplett terveim a jövőre nézve. Nem vagyok az a fajta, aki éjjel nappal tanul, mert szeretni, de ha kell tanulni, akkor nem szoktam halasztani. A kedvenc tantárgyam a biológia, az irodalom. Ezekből mindig plusz dolgokat tanulok, mert imádom a tanárok fejéhez vágni, hogy akár okosabb is lehetek náluk, ha akarok.
8. Mindig megvolt a magam véleménye, és azt mindig ki is nyilvánítom.
9. Régen nagyon magányos voltam, nem volt egy barátom sem. Viszont van két olyan ember, akik, ha nem lennének, és nem hoztak volna ki a magányból, akkor lehet, hogy tönkrement volna az életem.
10. Rengeteg minden érdekel, és nagyon sok egyetemen gondolkodom. Az évek során már sok munkába gondoltam, hogy majd belevágok, köztük a sebészet, a belső építészet, a fogorvosság. Valamint nagyon kis korom óta gyűjtök arra, hogy elköltözhessek az országból, és ezért keményen tanulom is a nyelveket.

10 válaszom:

1. Mit tennél, ha hirtelen a blogodban találnád magadat? Hogy viszonyulnának hozzám a karaktereim? Először is, mindenképpen megkeresném a történetem főszereplőjét (nehogymá' kimaradjak a saját történetemből! :D ), majd megszeretném ismerni őt, és segíteni neki mindenben. Aztán... Hát mindenképpen kiakarok tolni (hogy ne káromkodjak már) az egyik szereplővel, akinek a nevét egyenlőre nem mondom el (haha gonosz vagyok). Szerintem Sassy mindenképpen bírna engem, John szintúgy, a nővére, Lauren isa szülei viszont már kevésbé. Chester és George elküldene melegebb éghajlatokra, Brokke és a családját ki nem állhatom, úgyhogy velük szóba sem állnék, Curt-öt legszívesebben fejbe vágnám egy pecabottal. Margarettel semmi bajom nem lenne, de azért nem díjaznám, ha tanácsot kéne kérnem tőle.
2. Hercegnőként, harcosként, vagy parasztlányként élnél legszívesebben egy középkori, fantasy világban, és miért? Harcosként, azért, mert utálok tehetetlen és gyenge lenni. A hercegnők nem érdekelnek, azok elvannak a maguk kis piperkőc világukban, a parasztokat pedig régen semmibe vették, abból nekem pedig elegem van.
3. Ha utazhatnál térben és időben, hová mennél, miért? A kezdetek kezdetébe, amikor keletkezett az első sejt, abból lett kettő, és így tovább. Azért, mert tudni szeretném az igazságot, hogy valóban létezik-e az evolúció, tényleg volt-e itt egy ember, aki megmentette a zsidókat, léteztek-e boszorkányok, és, hogy a régi emberek honnan tudtak a sejt létezéséről, évezredekkel a mikroszkóp előtt?
4. Mit tennél ha kitörne a zombiapokalipszis? Először nézzük reálisan... Most komolyan?! Egy olyan hulla, aki csak hörögni tud, és lassan járni, agya nincs, az betudná venni Amerikát, ahol szinte már minden csecsemőnek is van egy saját fegyvere? Jó, jó, legyen... Tegyük fel, hogy létezik ilyen, és megtörténik ez. Azt tenném, hogy kirabolnám a legelején az élelmiszer -és fegyverüzleteket (de a fegyverekhez vagy vennék tompítót, hogy ne csaljam közel a többit, vagy íjat használnék [igen, íjászkodom is]), aztán EGYEDÜL kelnék útra. Miért egyedül? Ha mások is ott vannak, akkor tuti, hogy nem a saját életemre koncentrálnék, hanem a szeretteimére. 
5. 3 kívánság egy dzsinnek? Kívánhassak még annyit, amennyit csak akarok.
6. Legnagyobb külsőségi és belsőségi hibám? Belső: könnyen a szívemre veszek dolgokat, illetve nem tudok csendben maradni, és emiatt már sokszor kaptam szaktanárit és társait. Külső: Hatalmas a lában (43-as)
7. Fejezd be a mondatot: Az írás olyan, mintha hatalmat adnának a kezembe: én irányítok mindent, én uralkodom életeken és halálokon, én szabályozom, hogy ki mit tesz, és mit szenved el, azaz, olyan, mintha kapnék egy saját bolygót, amin én vagyok az Isten, és minden, ami ezen a bolygón történik, az rajtam múlik.
8. Kritikát írni, vagy kapni szeretsz jobban? Kapni.
9. Melyik természetfeletti képességet akarnám a legjobban? Telekinézis.
10. Mi van a bakancslistám legelején? Kiadni egy könyvet, sikerrel.

10 kérdésem:

1. Mióta írsz, és meddig tervezed?
2. A blogod történetét mi ihlette?
3. Repülés, láthatatlanság, vagy telekinézis? Miért?
4. Könyv, vagy film, és melyik a kedvenced? Miért?
5. Mi lesz szerinted az emberiséggel 100 év múlva? Miért?
6. Szoktál magadban beszélni?
7. Mit vársz idén a legjobban? Miért?
8. Valakihez beszélni, vagy valakit hallgatni szeretsz jobban? Miért?
9. Mi nem vehető meg pénzen? Miért?
10. Mi a legnagyobb félelmed/fóbiád? Miért?

Hoztam nektek egy trailert!

Sziasztok!

Ma nem egy új résszel állok elő, hanem egy előzetessel, ami ma készítettem nektek!

Igyekeztem, hogy ne legyen elnyújtva, de nem is legyen túl rövid, illetve legyen eléggé érdekes, figyelemfelkeltő. Valamint próbáltam valami szokatlan módon elkészíteni, úgy, ahogyan a filmeket szokták, nem a blogokat, tehát tettem bele itt-ott egy kevés párbeszédet!

Remélem mindenkinek tetszeni fog!

Ha így van, kérlek titeket bátran kommenteljetek, nagyon jól esne pár sor! :)

Prológus

Sziasztok!
Még a prológusom megjelenése előtt négyen feliratkoztatok a blogra, amiért nagyon hálás vagyok, hiszen rendkívül jól esik nekem a bizalmatok!
Sokszori átírás után meghoztam végre a prológust, és megköszönném, ha leírnátok nekem, hogy milyen befolyással volt rátok az, amit írtam, illetve, hogy a történetet továbbra is E/3-as személyben írjam, vagy maradjak a rég megszokott E/1-esnél?

Kellemes szórakozást, és ne felejtsetek el nyomot hagyni magatok után! ;)

"Gyerekkorom óta nem
Olyan vagyok, mint más.
Szemeim nem úgy látnak."

2008. 01. 15. 01: 36:

Mr. Neblin, férj -és családapa magára hagyta feleségét, és egyetlen gyermekét, Sassy-t, aki aznap töltötte be 16. életévét. A férfi munkáját végezte az irodájában, ám amikor hazaindult, egy gyilkosság áldozatává vált. A fiatal John Wayne Claver -aki Mr. Neblin egyik betege volt- talált rá a holttestre egyik szomszédja háza mellett. A fiú vallatása során megtudta a rendőrség, hogy egyik szomszédja háza mellett lelte meg, egy hatalmas vértócsában, ám természetes testhelyzetben. Segíteni akart rajta, de már késő volt.

A boncmester jelentése alapján az áldozat testén nem találtak erőszakra utaló jeleket, és a nyakán kívül semmihez nem értek. Előbb elvágták a torkát, majd kicsavarták a nyakát. Egyéb sérülései nem voltak, azonban a tettes -valószínűleg egy késsel- a gégét és a vénákat teljesen keresztülvágta. A nyak 230 fokos szögben csavarodott ki. Hirtelen halt meg; ugyanis John állítása alapján szemét nyitva, fennakadva talált a férfire. Drogot, gyógyszert vagy egyéb vegyszert nem találtak a szervezetében. A rendőrség szerint gyors gyilkosság történt, ami nem a kínzáson alapult. A testet elküldték balzsamozásra, hogy a család még egyszer, utoljára láthassa Mr. Neblint a temetésen.

Mély, nehézkes sóhajtás hagyta el Sassy ajkait, amikor belekarolt megtört édesanyjába, és elhagyták a temetés helyszínét. Senki nem számított arra, hogy eddig elhúzódik majd. A két gyászoló némán botorkált a sötét utcán, ahol egy lámpa sem égett, és már mindenki rég eltette magát másnapra. Mindketten tudták, hogy a gyilkost még nem fogták el, de ez most valamiért nem érintette meg őket. Elmerültek a saját gondolataikban és eltöprengtek az élet valódi értelmén. Nem értették, hogy érhetett így véget, de nem is akarták. Csak annyit tehettek, hogy reménykedtek abban, hogy Neblin már jobb helyen van.
Sassy édesanyja olykor lopva gyermekére pillantott és megszorította kezét. Bár abban a hitben tette ezt, hogy őt akarja vigasztalni, legbelül ő maga is tudta, hogy csak tehetetlenségében és elkeseredettségében tette. A szél olykor gyengéden belekapott kettejük hajába, és az egyforma színű szálak lágyan repkedtek. Ilyenkor eszükbe jutott az elhunyt szeretete, ahogyan simogatta feleségét, és egyetlen lányát. Remegő ajkuk formálta a szavakat, de azok csak halk motyogásként látták meg a napvilágot. Megszűnt körülöttük tér és idő, csak mentek előre, mit sem tudva a harmadik személyről, aki addigra már léptüket nyomon követte. Nem hallották a bennük tátongó üresség miatt az egyre hangosodó, egyre közeledő halált, és ez jelentette a vesztüket.
Amíg a két egyedül maradt családtag támogatta egymást, addig a harmadik személy lesújtott. Elsőként Mirandát intézte el; kiragadta őt Sassy öleléséből, torkához szegezett egy fényes pengét, és lefogva a száját lassan hátrált a lánytól, aki elsőnek csak megszeppenve várt, de hogy mire, azt még ő maga sem tudta. Tudta, hogyha felsikolt, akkor a gyilkos egy mozdulatával árvává teszi őt, de ha nem segít, akkor is meghalhat az anyja. Utolsó reményében kockáztatott, és egyenesen a tettesnek rontott. Miranda elfojtott sikollyal próbálta megállítani lányát, de már késő volt; Sassy egyensúlyával a támadójukra összpontosított, ám elvétette a támadást, és a fiú könnyedén kitért előle, ő pedig a hideg betonra zuhant, és felsértette tenyerét. Zihálva a gyilkos felé fordult, de nem maradt ideje felállni, és újra támadni, mert a fiú ekkor, rezzenéstelen szemmel, kaján vigyorral arcán egy mozdulattal vágta keresztül a tehetetlen nő gégéjét, aki ebbe azonnal belehalt. A gyilkos Sassy felé lökte Miranda hulláját. A kimúlt test a lány ölébe zuhant, és összevérezte annak fekete szoknyáját. Sassy felordított, de a gyilkos rávetette magát; fekete ingénél fogva emelte fel őt, majd belepillantva tengerkék szemébe hozzászólt:
 - A nevem John Wayne Claver. Jól jegyezd meg, mert ez az utolsó név, amit hallasz! - pengéjével bemetszette a lány orcáját, majd ujjával letörölte róla a frissen csordult vérét - Viszlát! - azzal egy utolsó, és egyben végzetes vágással véget vetett Sassy életének. A lány élettelenül talált nyughelyet magának anyja mellett. Együtt igyekeztek utat találni maguknak a másvilágra, együtt indultak megkeresni elvesztett rokonukat, aki már várt rájuk az út másik végén.
Csakhogy egyikük eltévedt a gomolygó ködben, és ott ragadt a két világ közt, azon töprengve, vajon mit ártottak ők annak a fiúnak.